A válasz nem túl bonyolult: ILLIK.
No de mit lehet ilyenkor csinálni?
Ez már nem olyan egyszerű.
A vitatkozást, mármint arról, hogy a felszolgált pezsgő 16,6 vagy 12,8 celsius fokos, egy egyszerű maghőmérővel el lehet dönteni.
Komoly pezsgő ivó ember, ilyet mindig hord magánál.
Nem saját maga miatt, hiszen ő már begyakorolta,
hogyan kerülje el az érzékcsalódást, hanem oktató nevelő szándékkal,
hogy a pincér részére is demonstrálni tudja igazát.
Minimális célunk legyen az, hogy legalább 10 celsius fok alá kerüljünk! Csak a legkitartóbbak jutalma a 8 fokos pezsgő.
Az is egy lehetséges megoldás,
hogy a poharakat egy időre beledugjuk a jégbe.
A gyakorlati megoldások sem túl bonyolultak.
Ha pohárral rendeltünk, akkor az egész poharat, tartalmával együtt bele kell tuszkolni egy jeges vízzel teli pezsgős vödörbe és egy darabig hűteni kell. Igaz, nem a legelegánsabb megoldás, de vész esetén megteszi.
Ha palackkal rendeltünk, egyszerűbb a helyzet, csak várnunk kell. Lehet, hogy 15-20 percet. A pezsgő lehűlését a palackban úgy gyorsíthatjuk fel, ha pár percenként egy kicsit megforgatjuk az üveget, hogy a benne lévő folyadék megmozduljon.
Modern szentségtörés! Ha jégkockát dobálunk a poharunkba. Olcsóbb pezsgőféleségeknél ez a módszer nem sokat tud rontani, főleg, ha elég gyorsan megisszuk a folyadékot. Az ICE sorozatú pezsgőket pedig kifejezetten jégkockás szervírozáshoz készítették. Komoly champagne-nyal viszont ilyet nem teszünk!
